ÕRIZZÜK MEG A JÖVÕNEK!

Az iklad-domonyi kaszálórét védetté nyilvánításáról.

A XX. sz. végére a Galgamente középsõ részén a természetes és a természetközeli élõhelyek vészesen megfogyatkoztak, ezért tûzte egyesületünk a zászlajára az iklad-domonyi kaszálórét természetvédelmi területté nyilvánítását.

A Galga-mente eredeti vegetációja jellemzõen ártári mocsárrét, sásos és nádas komplex lehetett, melyben helyenként szigetszerûen nedves láprétfoltok ékelõdtek. A mocsarakat, réteket puhafa ligetek, elsõsorban fehér fûzfák csoportjai tarkították.

Fehér füzek (Salix alba) ligete a kaszálóréten

A Galgamente középsõ része már az újkõkorban viszonylag sûrûn lakott terület volt, az itt élõ népek, népcsoportok fõfoglalkozása a XX. század közepéig a földmûvelés volt, ezért az eredeti növénytakaró visszaszorítása, feltörése már régen megkezdõdött.

A XVIII. sz. végéig a földmûvelés fõleg a Galga-völgy magasabban fekvõ teraszaira és a domboldalakra szorítkozott, ezért a réteken sokáig fennmaradhatott az eredeti ártéri növénytakaró.

A folyószabályozás elõtt a Galga nagyon szeszélyes vízjárású volt, a tavaszi hóolvadások után gyakran kiöntött a medrébõl és szélesen szétterült a közeli réteken. A csak a nyár közepére kiszáradó réteken gazdag mocsárréti élõvilág alakult ki.

Tavaszi áradás a Galga-völgyben

A lakosság szaporodása szükségessé tette a folyó szabályozását, mivel az áradások nagy károkat okoztak a falvak népének. Bár a magasabban fekvõ Iklad jobban védve volt, Domony sokat szenvedett a Galga áradásaitól, pl. 1825-ben. Ezután került sor a Galga elsõ szabályozására 1826-ban.

A folyó szabályozása és a lakosság növekedése átalakította a rét eredeti képét. Egyes részeket felszántottak, míg a fennmaradó terület nagy részén intenzív kaszálógazdálkodást folytattak. A legmélyebben fekvõ, legvizenyõsebb részekhez ugyan nem nyúltak, de a rendszeres kaszálás hatására a mocsárréti vegetációt lassan felváltották az üde kaszálórétekre jellemzõ társulások.

Mocsári gólyahír

Az 1960-as években a Galgát egy kb. három méter mély mesterséges mederbe kényszerítették, ami természetvédelmi szempontból óriási hiba volt. A rétet ezáltal elvágták természetes vízutánpótlásától, és így a kevésbé csapadékos években elõretörhettek az igénytelenebb, szárazságtûrõ fajok.

A terület nagy részén ma is az üde kaszálórét társulás az uralkodó, ill. egy kisebb részen fennmaradt az eredeti mocsárréti, magassásos társulás is, de figyelmeztetõ jel, hogy már megjelentek a száraz rétekre jellemzõ növényfajok!

A mocsárrét a Galga-hídról

A területnek nemcsak a növény-, de az állatvilága is gazdag. Elsõsorban a gazdag és változatos madárvilágot kell kiemelni. A rét fontos fészkelõ- és táplálkozóterület a madarak számára, azonfelül madárvonuláskor kisebb csapatok számára táplálkozó és pihenõ helyként is funkcionál. A fajok felsorolásától ezúttal eltekintünk, csak néhány ritkaságot említünk meg: a nádasban barna rétihéja, a nyárasban vörös vércse pár fészkel. Egy pár kuvik fészkelését is regisztráltuk. A Galga vizén tõkés récék úszkálnak, telente fel- felbukkan a jégmadár is.
Vonuláskor elõfordul itt néhány egyed szürke gém is, az Aszódon költõ fehér gólya pár számára pedig ez a legfõbb táplálkozó terület. A réten szarka cserreg, a fákon vadgerlék turbékolnak, a kisebb és közönségesebb fajoknak pedig csak a felsorolása is kitenne egy oldalt.

Az emlõsfauna jóval szegényebb, ami a lakott települések közelségével és az ebbõl eredõ emberi zavarással lehet összefüggésben. Elsõsorban kisebb termetû, rejtõzködõ életmódú fajok mutathatók ki, de idõvel feltûnik egy elkóborolt õz vagy róka is.

A rétnek a patak közelsége miatt igen gazdag a kétéltû és hüllõ faunája. A Galga jobb partjára esõ egész évben vizes rét nyújtja a legjobb életfeltételeket a kétéltûek számára. A tavaszi párzási idõszakban rengeteg varangy kel át az Iklad-domonyi bekötõúton, hogy itt rakja le petéit. Ki kell még emelni a pettyes gõték igen nagy számát és meg kell említeni a különbözõ siklófajokat (vízi, kockás).

A Galga ezen szakasza a kisebb folyóvizek ún. domolykó-szinttájába tartozik. A legjellemzõbb a halfajok a fenékjáró küllõ, a szivárványos ökle, a keszegfélék (dévér, vörösszárnyú), a fejes domolykó, a nyúldomolykó, a sújtásos küsz, de elõfordul itt a ritka vágó- és kövi csík, és alkalmanként megjelenik vizeink rettegett ragadozója, a csuka is.

A Galga folyó Ikladnál, közepes vízállásnál

Az ízeltlábúakra vonatkozóan nincsenek adataink.

A rét tájképi értéke igen jelentõs, hiszen a Galga völgyben a patakot kísérõ jórészt mezõgazdasági területek között egy értékes, zöld színfolt és fontos élõhely, és az itt élõk számára sem közömbös.

Nyárfaliget a kaszálórét ikladi oldalán

A földvár a Galga felõl

A Galga jobb partján található, tájképileg és emlékhelyként is jelentõs földvár feltehetõen egy kora bronzkori nép hagyatéka. Késõbb a vaskori, római kori szarmaták földvárrá alakították. Az erõsség talán a Csörsz árkaként ismeretes sáncrendszer része volt, amit a szarmaták a római légiók ellen emeltek.

A hely középkori funkcióját nem ismerjük, a XIX. század elejétõl viszont Domony református magyar földesurai temetkeztek ide, többek között a Veresmarti Weresmarthy, a Segesvári Segesváry, a Szentmártoni Ónody, a Szentjóbi Szabó és a Dolinai és Dráskóci Dráskóczy családok fiai és leányai.

A temetõ leghíresebb "lakói" azonban nem õk, hanem nagy nemzeti költõnk, Petõfi Sándor atyai nagyapja, Petrovics Tamás (+1817), Dapsai Dapsy Sámuel (1813-1895), Guyon Richárd 1848-as tábornok hadsegédje, Pest megye egykori fõszolgabírája és Peremartoni Nagy György (1839-1909), egykori királyi tanácsos.

Petrovics Tamás (Petõfi atyai nagyapja) végsõ nyughelye

Domony önkormányzata 2002-ben helyrehozatta és Emléktemetõvé nyilvánítatta.

Ma a falu fõutcáján tábla mutatja az Emléktemetõ felé vezetõ utat, reméljük egy év múlva a természetvédelmi terület határait is táblák fogják jelölni.

Ezért kezdeményezte egyesületünk 2003. áprilisában a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságnál a terület helyi természetvédelmi területté nyilvánítását, amivel Domony község önkormányzata is egyetértett. Reméljük, hogy sikerül megõrizni ezt a kellemes, üde zöld színfoltot a jövõ nemzedékei számára, és gyermekeink, unokáink is megcsodálhatják majd a mocsárrétek és kaszálók gazdag növény- és állatvilágát.

GALGA
Környezetvédelmi Egyesület